Joan Salvat-Papasseit
LA IL·LUSTRACIÓ POÈTICA METROPOLITANA & CONTINENTAL
Plurilingual Anthology of Catalan Poetry
Magyar

 
Joan Salvat-Papasseit
(Barcelona, 1894 – 1924)


KARÁCSONY
HOLNAPI VÁGYAK
SEMMI NEM FUKAR

ť



















 
 
 

KARÁCSONY




                                                            Emili Badiellának
 

Hallom az éj hidegében
                                       a sötét köcsögdudát
Aztán egy csapat fiatalt amint erre járnak énekelve
Hallom a zellereskocsit
                                      amint megtámasztja a kövezet
meg a többit is – mind lehagyja a piac felé menet

A háznép         a konyhában
                                              az izzó parázstartó mellett
az erõs gázlángon végeztek a kakassal
Most nézem a holdat – úgy tûnik telihold van
õk meg összeszedik a tollat
                                             csak arra vágynak: majd holnap

Holnap asztalhoz ülve elfelejtjük a szegényeket
– és milyen szegények vagyunk –
                                                         Jézus már megszületik
Ránknéz egy pillanatra mikor a süteményt esszük
s aztán hogy ránknézett           egyszer csak sírva fakad
 
 

1921
 
 


Translated by Balázs Déri
Ész és mámor. XX századi katalán költõk, Íbisz, Budapest, 1997

ť


 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 


 
 

HOLNAPI VÁGYAK

 

                                                            Marià Manentnak
 

Most, hogy az ágyban vagyok
                                                 betegen,
                                                 nagyon boldog vagyok.
– Holnap fölkelek
s lám mi vár engem:

Csupafény terek,
virágzó sövények
                             napfényben
                             holdfényben estefelé;
és a lány, aki a tejet hozza,
aki könnyelmû-szeleburdi,
és köténykét hord
                             vert csipkébõl csinált szegéllyel
                             és friss nevetéssel.

S az újságárus legény is,
aki felugrik a villamosokra,
                                             s leugrik
                                             menet közben.

S a levélhordó,
aki ha erre jár és nekem semmit se hoz, kétségbe ejt,
mert nem ismerem a többi titkát,
                                                     amiket máshova visz.

S a repülõgép is,
amire fölkapom a fejem,
mintha tetõteraszról hívna egy hang.

S az asszonyok a negyedbõl,
                                               koránkelõk,
amint sietõsen vágnak át a piac irányába,
mind egy-egy sárga kosárral,
és jönnek visszafelé,
                                  kilátszanak a káposztafejek
s néhanap a hús,
s olykor a piros cseresnye.

S aztán a fûszeres,
aki elõveszi a kávépörkölõt,
                                              és elkezdi forgatni a karját,
s aki szólogatja a lányokat,
s azt mondja nekik: – Parancsolnak még valamit?
S a lányok mosolyognak,
                                         valami ragyogó mosollyal,
ez az az illat, ami fölszáll a gömbbõl, amikor forgatja.

S a gyereksereg a szomszédságból,
akik annyira zsinatolnak, mert holnap csütörtök,
s nem mennek iskolába.

S az okos lovak
                          s az alvó kocsisok
a csúcsos ponyva alatt,
amely táncol a kerekek ütemére.

S a bor, amit annyi napja nem ittam.

S a kenyér,
                   az asztalon.
S az aranysárgán gõzölgõ
                                          húsleves.

S ti,           barátaim,
mert meglátogattok engem,
és egymástra nézünk boldogan.

Ez mind rám vár,
                             ha holnap
                             fölkelek.
Ha nem tudok fölkelni
                                     soha többé,
lám, mi vár engem:

– Maradtok ti,
hogy lássátok, milyen jó minden,
az Élet,
a Halál.
 

1921
.


Translated by Balázs Déri
Ész és mámor. XX századi katalán költõk, Íbisz, Budapest, 1997

ť


 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 


 
 

SEMMI NEM FUKAR

 

                                                            Josep Obiolsnak
 

Semmi nem fukar,
egy óra sem magának való
s nem sötét az éj hozta szerencse.
S a harmat fényes,
mikor fölkel a nap és elvarázsolódik
s élvezi a fürdõt;
mikor tükrözõdik minden teremtett dolgok ágya.

Semmi nem fukar,
és minden gazdag, mint a bor és a napbarnított arc.
S a tenger hulláma mindig nevet,
tél Tavasza – nyár Tavasza.
S minden Tavasz:
s örökké zöld minden levél.

Semmi nem fukar,
mert a napok nem múlnak,
s nem jön a halál, még ha hívtátok is.
S ha hívtátok, valami gödröt színlel nektek,
mert hogy újra szülessetek, meg kell halnotok.
És soha nem vagyunk sírás,
hanem finom mosoly,
mely szétnyílik, mint a narancsgerezdek.

Semmi nem fukar,
mert az ének minden parányban énekel.
– Ma holnap tegnap
szirmát ejti egy rózsa:
és a zsenge szûznek majd tejtõl duzzad a melle.
 

1921
 
 


Translated by Balázs Déri
Ész és mámor. XX századi katalán költõk, Íbisz, Budapest, 1997

ť