Zöld szõlõk,
tenger mellett,
mostan, hogy a szél
nem zsémbel,
még zöldebben
zöldelltek
s verdestek félénk
levéllel,
zöld szõlõk,
tenger mellett.
Zöld szõlõk
a lejtõkön,
zöldebbek, mint a
lucerna!
Zöld a fürt még
a zöld tõn,
mellette kék tenger
habja,
zöld szõlõk
a lejtõkön.
Zöld szõlõk,
nyugtot adók,
ott úszik el egy
vitorla;
tenger felé fordultok,
földig mégis
nem hajolva,
zöld szõlõk,
nyugtot adók.
Zöld szõlõk,
áldott magány
forró órákban
a zöldbe’!
A ragyogó föld
hátán
árnyat vet a fürt,
a tõke;
zöld szõlõk,
áldott magány.
Szõlõk, integessetek
vitorlásnak és
sirálynak;
elfogy, épp hogy
született:
köszöntsétek
a hó-fátylat...
Szõlõk, integessetek!
Zöld szõlõk,
a szívem fél.
Tõkén elalszik
az este,
sötét fürt,
arany levél,
víz, szirt — félelem
áll lesbe.
Zöld szõlõk,
a szívem fél.
Zöld szõlõk,
tenger mellett,
zöldek, hogy hasad
a hajnal,
zöldek, ha est közeleg,
kísérjetek
éjjel-nappal,
zöld szõlõk,
tenger mellett!