Joan Teixidor
LA IL·LUSTRACIÓ POÈT&K METROPOLITANA & CONTINENTAL
Plurilingual Anthology of Catalan Poetry
Magyar

 

Joan Teixidor
(Olot, 1913 – Barcelona, 1992)


MINTHA HALNÉK
















 
 
 

MINTHA HALNÉK
 

Nem látnak már a dús árnyékú bükkök,
úgy megsebzett az erdõ-palota;
szent lett a nyom, és szentek a göröngyök,
a békesség, a gyér fény, a moha.

Elmondanák magányos lépteim:
nincs már erõm, hogy sorsomat legyõzzem;
sok könnyem folyt a kinok éjein,
hadd hallgassak, a sziklához kötötten!

Hagyj egyedûl, félre gondolatok!,
mintha halnék maréknyit reggelente;
a széllökés már átváltoztatott,
s meggazdagít a derült naplemente.

Vége, vége, a csönd ölel magához,
álom fiát, mely holnapot tagad.
Minden rémít, a szorongás behálóz,
mint a magot, mely éretlen marad.

.

Translated by Déri Balázs
Ész és mámor. XX századi katalán költõk, Íbisz, Budapest, 1997



 
 
 
 
 
 

 ñ